Véget ért…, sajnos véget ért. Mondom én mondja Salvador és mondja még sok-sok gyermek és szülő, akit picit vagy jobban esetleg totálisan megfertőzött a PEONZA! A hangsúly pedig a SAJNOS szón van. Mert hiányozni fog, nem kicsit nagyon. Legalábbis nekem. Pedig a kívülálló azt látja hiába voltam ott minden versenyen soha nem nyertem. De ez így nem igaz, bizony nem. Az tény, hogy nem kaptam Bajnoki Peonzát, táskát, pólót, labdát, DE kaptam sok új ismerőst és barátot. Olyan perceket, melyek átélése nagyon sokat jelent számomra. Ha el szeretném mesélni mi minden történt, hát sok időbe telne, így bele se kezdek.

Sokan akik az elején megmosolyogtak, amikor először meséltem, mi várható, mire lesz képes a Peonza.  Most már remélem ők is elhiszik, hogy tényleg mire képes ez az apró játék. Mire is?? Ha csak a számokat nézzük 248 gyerek, 14 anyuka és 22 apuka versenyzett a Nagy Döntőn Szegeden. Hódmezővásárhelyen 145 induló, Szentesen 54-en.
De a legfőbb ereje abban rejlik, hogy bebizonyítja nem kell szuper-hiper elektronikus szerkentyű ezer gombbal ellátott valami ahhoz, hogy JÁTSSZUNK. Játsszunk méghozzá ne magunkban. Hanem EGYÜTT! Ismerősökkel, ismeretlenekkel, azzal aki épp ott van.

Szóval azt mondom lehet, hogy nem én nyertem a Tablet-et a biciklit a rollert, de a legnagyobb nyertes akkor is én lettem.
Nyertem, mert gazdagabb lettem újabb felejthetetlen emlékekkel, sok-sok örömmel teli perccel. És BARÁTOKKAL, akiktől remélem nem örökre köszönök el.

Tehát:
Köszönöm, nagyon köszönöm MINDENKINEK!

Ja, még valami:  UNO, DOS, TRES….. a többit tudjátok!!! Hadd pörögjön…….

Baráti üdvözlettel:
Bobó és Salvador